![\"\"](\"https:\/\/eletnegyvenfelett.cafeblog.hu\/files\/2018\/03\/szerelem_1503774173-600x441.jpg\")
<\/p>\r\nKor\u00e1bban \u00edrtam arr\u00f3l, hogy aki a munk\u00e1j\u00e1ba temetkezik, az \u00e1ltal\u00e1ban egy megb\u00edzhat\u00f3 \u00e9s felel\u0151ss\u00e9gteljes ember, \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt vonz\u00f3dunk egy ilyen t\u00edpus\u00fa emberhez a kapcsolatunk kezdet\u00e9n. Mert feln\u00e9z\u00fcnk r\u00e1, mert \u00e9rt\u00e9kesnek tartjuk ezeket a tulajdons\u00e1gait.<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
\u201eMikor m\u00e9g d\u00falt a szerelem, h\u00e1zass\u00e1got k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk. Akkor \u00fagy \u00e9reztem, hogy Bal\u00e1zs testes\u00edti meg sz\u00e1momra a \u201enagy \u0150-t\u201d. Egy igazi lovag, akire minden n\u0151 v\u00e1gyik. Energikus, f\u00e1radhatatlan f\u00e9rfi ide\u00e1l. S\u0151t mi t\u00f6bb, komoly szakmai sikereket \u00e9rt el, \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171en \u00fagy \u00e9reztem, hogy vele egy csod\u00e1latos \u00e9let veszi kezdet\u00e9t. A kapcsolat elej\u00e9n hat\u00e1rozottan \u00fagy \u00e9reztem, hogy n\u00e1la t\u00f6k\u00e9letesebb t\u00e1rsat el sem tudn\u00e9k magamnak k\u00e9pzelni. H\u00e1t kell enn\u00e9l t\u00f6bb? R\u00e1ad\u00e1sul pimaszul kedves, udvarias, meg\u00e9rt\u0151 \u00e9s figyelmes \u00e9s m\u00e9g ennek tetej\u00e9ben j\u00f3k\u00e9p\u0171 is. \u00c1lomszer\u0171. Eg\u00e9szen biztos voltam benne, hogy bel\u0151le egy t\u00f6k\u00e9letes f\u00e9rj lesz. A h\u00e1zass\u00e1gunk els\u0151 p\u00e1r \u00e9ve nagyon izgalmas volt. Kin\u00e9zt\u00fcnk egy h\u00e1zat, megvett\u00fck, kicsinos\u00edtgattuk \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en berendezt\u00fck. Igazi szerelmi f\u00e9szek v\u00e1lt bel\u0151le.<\/p>\r\n
De azt\u00e1n Bal\u00e1zst el\u0151l\u00e9ptett\u00e9k a munkahely\u00e9n. Ett\u0151l kezdve minden megv\u00e1ltozott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. Egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra. Igaz, hogy t\u00f6bb p\u00e9nz\u00fcnk lett, de mindemellett sokkal ritk\u00e1bban l\u00e1ttuk egym\u00e1st. Egyik alkalommal sz\u00f3v\u00e1 is tettem mindezt, mert \u00fagy \u00e9reztem, hogy a munka fontosabb lett, mint \u00e9n.<\/p>\r\n
Bal\u00e1zs megnyugtatott, hogy nem mindig lesz ez \u00edgy. De az elk\u00f6vetkez\u0151 n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vben el\u0151rel\u00e1that\u00f3lag kevesebb ideje lesz r\u00e1m, de \u00fagy gondolja, hogy ez csak egy \u00e1tmeneti \u00e1llapot. Hittem benne, \u00edgy belet\u00f6r\u0151dtem a helyzetbe \u00e9s k\u00f6zben \u00fagy \u00e9rzetem, hogy ezt az \u00e1ldozatot az \u0151 sikerei\u00e9rt meg kell, hogy hozzam.<\/p>\r\n
Nem telt el egy \u00e9v \u00e9s megsz\u00fcletett az els\u0151 gyermek\u00fcnk. Engem teljes m\u00e9rt\u00e9kben lek\u00f6t\u00f6tt a bab\u00e1z\u00e1s. Megpr\u00f3b\u00e1ltam meg\u0151rizni a lelki egyens\u00falyomat, \u00e9s hogy ez siker\u00fclt, anyuk\u00e1mnak \u00e9s any\u00f3somnak k\u00f6sz\u00f6nhettem, mivel \u0151k sokat seg\u00edtettek nekem. Elv\u00e1llalt\u00e1k a gyermek fel\u00fcgyeletet, am\u00edg \u00e9n elj\u00e1rtam kikapcsol\u00f3dni. Ebben az id\u0151ben, egy k\u00f6z\u00f6s eb\u00e9d Bal\u00e1zzsal, nagy sz\u00f3 volt. Ritkas\u00e1gsz\u00e1mba ment, vagyis nem sz\u00e9p\u00edtem, meglehet\u0151sen k\u00fcl\u00f6nleges alkalomnak sz\u00e1m\u00edtott egy- egy ilyen egy\u00fcttl\u00e9t. K\u00e9s\u0151bb a sz\u00fcl\u0151k m\u00e1r ne tudtak a seg\u00edts\u00e9gemre lenni, \u00edgy elj\u00f6tt az id\u0151, amikor igaz\u00e1n nagy sz\u00fcks\u00e9gem lett volna Bal\u00e1zs seg\u00edts\u00e9g\u00e9re. De hamar be kellett l\u00e1tnom, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n nem sz\u00e1m\u00edthatok r\u00e1. Majd teltek az \u00e9vek \u00e9s a helyzet\u00fcnk egyre kil\u00e1t\u00e1stalanabb lett. Mikor panaszkodtam Bal\u00e1zsnak, akkor \u0151 azzal v\u00e1dolt, hogy nem ismerem el a munk\u00e1j\u00e1t. \u00dagy gondolta, hogy nem vagyok h\u00e1l\u00e1s mindaz\u00e9rt, amit \u00e9rtem \u00e9s a gyermek\u00fcnk\u00e9rt tesz az\u00e1ltal, hogy dolgozik.<\/p>\r\n
Pedig \u00e9n h\u00e1l\u00e1s voltam. De azt is tudtam, hogy nem \u00e9l\u00fcnk norm\u00e1lis \u00e9letet. Akkor m\u00e9g jobban azt \u00e9reztem, hogy m\u00e1r t\u00e9nyleg nem \u00e9n vagyok sz\u00e1m\u00e1ra a legfontosabb, hanem a munk\u00e1ja. Sz\u00f3 szerint a munka rabja lett.\u00a0 Pedig a kapcsolatunk elej\u00e9n \u00e9ppen ezt becs\u00fcltem benne, a lelkiismeretes hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s\u00e1t. Kezdt\u00fcnk fokozatosan elt\u00e1volodni egym\u00e1st\u00f3l. Azt\u00e1n mindent bevetettem. Voltam t\u00e1mad\u00f3, k\u00f6z\u00f6ny\u00f6s \u00e9s visszah\u00faz\u00f3d\u00f3s, s\u0151t m\u00e9g ellens\u00e9ges is, mert nem igaz\u00e1n tudtam milyen eszk\u00f6zzel tudn\u00e1m a f\u00e9rjemet jobb bel\u00e1t\u00e1sra b\u00edrni. Kifogyott az eszk\u00f6zt\u00e1ram \u00e9s mi csak egyre jobban elt\u00e1volodtunk egym\u00e1st\u00f3l.<\/p>\r\n
Sokszor a fej\u00e9hez v\u00e1gtam, hogy nem szeret \u00e9s m\u00e9g azzal is megv\u00e1doltam, hogy \u00fagy \u00e9rzem, viszonya van valakivel. M\u00e9g od\u00e1ig is elmer\u00e9szkedtem, hogy azt mondtam neki, hogy egyszer m\u00e9g megkeser\u00fcli, hogy ezt az \u00e1ll\u00e1st elv\u00e1llalta. A fesz\u00fclts\u00e9g napr\u00f3l napra egyre nagyobb lett, \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem egy idegenhez mentem hozz\u00e1. K\u00f6zben kritiz\u00e1ltam a munkahely\u00e9t, a f\u0151n\u00f6keit. Mit k\u00e9pzelnek, hogy egy embernek ennyi feladatot adnak, hogy a csal\u00e1dj\u00e1ra nem marad ideje. Azt\u00e1n volt olyan, amikor csak hallgattam \u00e9s ett\u0151l szenvedtem, mert \u00fagy gondoltam majd ezzel a viselked\u00e9ssel tudom\u00e1s\u00e1ra tudom hozni a boldogtalans\u00e1gomat. Igaz, hogy ilyenkor nem vitatkoztunk, de magamban \u0151rl\u0151dtem \u00e9s ett\u0151l m\u00e9g rosszabbul \u00e9reztem magam. Eljutottam a teljes rem\u00e9nytelens\u00e9g \u00e1llapot\u00e1ba, \u00e9s hat\u00e1rozottan meg voltam arr\u00f3l gy\u0151z\u0151dve, hogy Bal\u00e1zs m\u00e1r nem szeret.<\/p>\r\n
Azt\u00e1n elmentem egy tan\u00e1csad\u00e1sra, ahol felismertem a viselked\u00e9sem rejtett ind\u00edt\u00e9kait \u00e9s felismertem a saj\u00e1t hib\u00e1imat. Nem kellett hozz\u00e1 sok id\u0151, viszont b\u00e1rtorss\u00e1g az igen, mert ki szereti azt hallani, hogy mit hib\u00e1zott el, vagy mit kellett volna m\u00e1sk\u00e9ppen csin\u00e1lnia.<\/p>\r\n
Meg\u00e9rtettem, hogy a f\u00e9rjem viselked\u00e9se egy\u00e1ltal\u00e1n nem ellenem ir\u00e1nyult, hanem enn\u00e9l m\u00e9lyebben kell keresni az okokat \u00e9s a mi\u00e9rteket. Visszagondoltam arra az id\u0151szakra, hogy mit mes\u00e9lt a gyerekkor\u00e1r\u00f3l, az apj\u00e1r\u00f3l, aki meg\u00e1ll\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kritiz\u00e1lta minden\u00e9rt. Az jegyei miatt, a sportteljes\u00edtm\u00e9nye miatt, ami\u00e9rt csak lehetett. Mindenben a kifog\u00e1st kereste \u00e9s mindig r\u00e1vil\u00e1g\u00edtott arra, hogy Bal\u00e1zs mit nem csin\u00e1lt j\u00f3l. Ritk\u00e1n kapott dics\u00e9retet, kritik\u00e1t viszont ann\u00e1l t\u00f6bbsz\u00f6r. Vagyis alaposan beleverte az apja, hogy \u0151 nem el\u00e9g j\u00f3, \u00e9s nem tud olyan dolgot tenni, amivel az apja meg lenne el\u00e9gedve.<\/p>\r\n
V\u00e9gre meg\u00e9rtettem, hogy a f\u00e9rjem mi\u00e9rt lett munkam\u00e1ni\u00e1s. Hiszen nem akar \u0151 m\u00e1st, mint\u00a0 bebizony\u00edtani az apj\u00e1nak,hogy \u201eviszi valamire\u201d \u00e9s ez hajtja\u00a0 a munk\u00e1j\u00e1ban. A munk\u00e1ban el\u00e9rt sikerei\u00a0 elismer\u00e9st hoznak sz\u00e1m\u00e1ra, amire ki volt \u00e9hezve eg\u00e9sz \u00a0eddigi \u00e9let\u00e9ben. A munka jelenti sz\u00e1m\u00e1ra az \u00f6r\u00f6mforr\u00e1st. Persze a probl\u00e9ma ott volt, hogy \u00e9n viszont \u00fagy \u00e9reztem, hogy teljesen kimaradok az \u00e9let\u00e9b\u0151l.<\/p>\r\n
Nem tettem m\u00e1st, mint a b\u00edr\u00e1l\u00f3 szavaimmal, a viselked\u00e9semmel, j\u00f3csk\u00e1n elt\u00e1vol\u00edtottam magamt\u00f3l. Ez\u00e9rt megfogadtam a tan\u00e1csokat \u00e9s figyeltem arra, hogy nem kritiz\u00e1lom Bal\u00e1zst, hanem ink\u00e1bb dics\u00e9rni pr\u00f3b\u00e1lom. Megpr\u00f3b\u00e1ltam bele\u00e9rezni a helyzet\u00e9be. Ez\u00e9rt azt\u00e1n dics\u00e9rtem a munkahely\u00e9t, az eredm\u00e9nyeit \u00e9s mindent elmondtam neki, amit a kolleg\u00e1it\u00f3l, hallottam, hogy milyen \u00fcgyes, \u00e9s hogy igaz\u00e1n b\u00fcszke lehet r\u00e1 a f\u0151n\u00f6ke. Elmondtam mennyire \u00e9rt\u00e9kelem, hogy gondoskodik r\u00f3lunk, a csal\u00e1dj\u00e1r\u00f3l. B\u00edztattam, hiszen tudtam ez hi\u00e1nyzik neki. Soha nem kapta meg ezt kor\u00e1bban \u00e9s szeretem annyira, hogy b\u00e1tor\u00edtsam, meger\u0151s\u00edtsem.<\/p>\r\n
Nem telt el n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap \u00e9s \u00e9rezhet\u0151en k\u00f6zelebb ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1shoz. Elmaradtak a veszeked\u00e9sek \u00e9s \u00e9lvezt\u00fck az egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151t. \u00c1m a munk\u00e1j\u00e1nak az id\u0151beoszt\u00e1sa nem v\u00e1ltozott. \u00dagy \u00e9reztem \u00e9n viszont mindent megtettem. Nagyban v\u00e1ltozott a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1som, de mindemellett azt is l\u00e1ttam, hogy Bal\u00e1zst egy\u00e1ltal\u00e1n nem befoly\u00e1solta mindez, \u00e9s neki esze \u00e1g\u00e1ban sem volt v\u00e1ltoztatni az eddigi \u00e9let\u00fcnk\u00f6n.<\/p>\r\n
Nekem Bal\u00e1zs igaz\u00e1n fontos, ez\u00e9rt a tan\u00e1csad\u00f3 javaslat\u00e1ra kedvesen, de hat\u00e1rozottan szembe sz\u00e1lltam az akkori helyzet\u00fcnkkel. A javasolt szeml\u00e9letv\u00e1lt\u00e1s ut\u00e1n a \u201ekem\u00e9ny szeretet\u201d elv\u00e9t alkalmaztam. Tudtam, hogy kett\u0151nk\u00e9rt \u00e9s csal\u00e1d\u00e9rt meg kell ezt tennem. Tudtam, hogy a f\u00e9rjem j\u00f3 ember, de ekkor m\u00e1r azt is tudtam, hogy fel kell kavarnom az \u00e1ll\u00f3 vizet. Kell, hogy t\u00f6rt\u00e9njen egy nagy v\u00e1ltoz\u00e1s. T\u00f6bb \u00e9vig olyan gyeng\u00e9d szeretetet fejeztem ki ir\u00e1nta, hogy nem vezetett sehova. Le\u00fcltem vele \u00e9s elmondtam neki \u0151szint\u00e9n a val\u00f3s \u00e9rz\u00e9seimet. Sz\u00e9pen, de nem k\u00edm\u00e9letesen. \u00dagy, ahogyan m\u00e9g soha. Megd\u00f6bbent.<\/p>\r\n
K\u00e9s\u0151bb Bal\u00e1zs elj\u00f6tt velem a h\u00e1zass\u00e1gi tan\u00e1csad\u00e1sra. Elj\u00f6tt, mert akkor m\u00e1r t\u0151lem tudta, hogy a bennem el\u0151id\u00e9zett v\u00e1ltoz\u00e1s, amely \u00e1ltal ism\u00e9t k\u00f6zelebb ker\u00fclt\u00fcnk egym\u00e1shoz, az a sok j\u00f3 tan\u00e1cs eredm\u00e9nye. Az els\u0151 k\u00f6z\u00f6s tan\u00e1csad\u00e1son val\u00f3 r\u00e9szv\u00e9tel ut\u00e1n eld\u00f6nt\u00f6tte, hogy munkahelyet v\u00e1lt \u00e9s radik\u00e1lis v\u00e1ltoz\u00e1sokat vezet be az \u00e9let\u00e9be, amelyek hasznosak lehetnek a h\u00e1zass\u00e1guk sz\u00e1m\u00e1ra. Igaz, nem biztos, hogy a j\u00f6v\u0151ben megengedhet\u00fcnk magunknak egy dr\u00e1ga k\u00f6rny\u00e9ket, ahol addig laktunk, de a l\u00e9nyeg, hogy ak\u00e1rhol vagyunk, ott j\u00f3l \u00e9rezz\u00fck magunkat egy\u00fctt.\u201d<\/p>\r\n
J\u00f3 ilyen helyzeteket l\u00e1tni, hogy van ki\u00fat, m\u00e9g a rem\u00e9nyveszettnek t\u0171n\u0151 helyzetekb\u0151l is. De mindk\u00e9t f\u00e9l hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sa kell hozz\u00e1. Viszont, egy ilyen helyzetben, amikor a \u201ekem\u00e9ny szeretetet\u201d alkalmazzuk hangs\u00falyozni kell, hogy milyen nagy jelent\u0151s\u00e9g\u00fck van ezt megel\u0151z\u0151en, azoknak az er\u0151fesz\u00edt\u00e9seknek, amelyeket \u00a0Anna tett a \u201egyeng\u00e9d szeretet\u201d ter\u00e9n. Vagyis a gyeng\u00e9d szeretetnek mindig meg kell el\u0151znie a \u201ekem\u00e9ny szeretetet\u201d. \u00a0Mert, ha Anna nem ismeri fel f\u00e9rje elismer\u00e9s ir\u00e1nti v\u00e1gy\u00e1t, ha nem \u00e9rti meg, hogy gyermekkor\u00e1ban milyen negat\u00edv t\u00e9nyez\u0151k voltak, amelyek f\u00e9rje jelenlegi jellem\u00e9re kihatnak, vagy ha nem kezd el m\u00e1sk\u00e9ppen viselkedni, elhagyni a kritikus megjegyz\u00e9seket \u00e9s hely\u00e9re \u00e1ll\u00edtani az elismer\u0151 \u00e9s b\u00edztat\u00f3 szavakat, akkor Bal\u00e1zs nem biztos, hogy ilyen pozit\u00edvan reag\u00e1lt volna Anna megh\u00f6kkent\u0151en \u0151szinte vallom\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\r\n
Vagyis els\u0151 l\u00e9p\u00e9sk\u00e9nt pr\u00f3b\u00e1ljuk meg\u00e9rteni t\u00e1rsunk magatart\u00e1s\u00e1t \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ljuk kider\u00edteni annak ind\u00edt\u00e9kait, hogy mi\u00e9rt viselkedik \u00fagy, ahogy. Azt\u00e1n tegy\u00fck fel magunknak azt a k\u00e9rd\u00e9st,hogy j\u00f3l kezelt\u00fck e ezt\u00a0 a helyzetet, vagyis a t\u00e1rsunk viselked\u00e9s\u00e9re adott reakci\u00f3ink val\u00f3ban helyesek e.<\/p>\r\n
A probl\u00e9m\u00e1s p\u00e1rkapcsolatokban t\u00f6bbnyire akkor k\u00f6vetkezik be pozit\u00edv fordulat, ha megpr\u00f3b\u00e1ljuk meg\u00e9rteni t\u00e1rsunk viselked\u00e9s\u00e9t \u00e9s egyben megv\u00e1ltoztatjuk a saj\u00e1t hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sunkat is.<\/p>\r\n
A cikk szerz\u0151je:\u00a0\u00a0Tarr \u00c9va p\u00e1rkapcsolati tan\u00e1csad\u00f3<\/a>
https:\/\/minosegiparkapcsolat.hu<\/a><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/eletnegyvenfelett.cafeblog.hu\/files\/2018\/03\/szerelem_1503774173-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}