1.0Élet 40 feletthttps://eletnegyvenfelett.cafeblog.huGKrisztihttps://eletnegyvenfelett.cafeblog.hu/author/gkriszti/<p><em>Valóban nagyon közhelyes a kérdés, pedig a válaszon érdemes elgondolkodnod. Miért? Mert csak úgy, magától keveseknek adatik meg a záporozó szerencse, hogy minden igényeiknek megfelelően alakul. </em></p> <p>Valódi recept nincs a boldogságra, hiába is árad mindenhonnan a praktikák, tippek özöne. Hogyan is lehetnénk tőlük boldogabbak, hiszen <strong>az elégedettség</strong>, ami a boldogsághoz vezet <strong>nagyon szubjektív</strong> kérdés.</p> <p>Nézzük csak a családot! A <strong>társadalmi elvárásként</strong> modellezett család: <strong>házasság és gyerekek</strong>. Biztosra veszem, hogy szép szerivel akadnak olyanok, akiknek teljesen más jelentené az örömöt, kiteljesedést.</p> <p>Vagy nézzük a munkát! <strong>Jól fizető állás</strong>, társadalmilag megbecsült pozíció egy biztos helyen, feltörekvés a karrier rögös útján. Időnként elismerés és jutalom, ami büszkeséget jelent. Kíváncsi lennék, hányan teszik mindezt szülőknek, családnak, vagy társadalmi csoportoknak való <strong>megfelelési kényszerből</strong>, így nem is jelenthet számukra kiteljesedést, boldogságot.</p> <p>Az élet többi területét talán már kevésbé határozzák meg a <strong>sablonok</strong>, de itt is akadnak érdekes helyzetek. Valóban különc, aki nem barátokkal tölti az idejét, hanem a művészetbe, tudományba, irodalomba mélyedve kapcsolódik ki, vagy más magányos hobbira szánja a szabadidejét? Lehet, hogy neki nem is hiányzik <strong>a társaság</strong>? Nagy valószínűséggel egyáltalán nem igényli a barátokat és igen <strong>bátor, mert felvállalja</strong> az esetleges negatív bélyeget. Hiszen sokkal <strong>fontosabb számára az öröm megélése, az, amit a tevékenység önmagában jelent neki</strong>. Itt kezdődik a valamirevaló boldogság.</p> <p>A munka igazi hősei: <strong>úgy gondoskodnak a megélhetésükről, hogy a nap legnagyobb részében azt csinálják, ami örömet okoz számukra</strong>. Nem a tevékenységet rendelik alá a jövedelemnek, hanem mindent megtesznek azért, hogy a jövedelmet rendelhessék alá a tevékenységnek. Persze ezt nem adják ingyen, tenni kell érte, ami néhány területen pár év komoly küzdelmet jelent. De a cél a napi boldogság.</p> <p>A nők és férfiak, akik koruk miatt már nem valószínű, hogy családot alapítanak, mind szerencsétlen lúzerek? Dehogy! Egy részük <strong>nem is igényli, hogy gyerekeket neveljen, szolgáljon ki</strong>, a család megélhetéséért dolgozzon évtizedeken át. Lustaság lenne? Nem egyértelműen. Csupán <strong>nem kopogtatott náluk az erre való belső igény és a külső elvárásokat sikerült figyelmen kívül hagyniuk</strong>. Lehet, hogy rájöttek, hogy tulajdonképpen csak így lehetnek igazán boldogok.</p> <p>Félreértés ne essék! Nagyon megbecsülendő a családalapítás, gyermeknevelés, az orvosi, tanári hivatás. Ezeket viszont csak szívvel lélekkel érdemes végezni, mert úgy teremt értéket, úgy lesz mások hasznára a belefektetett energia.</p> <h3>Mi is lehet ezek után a boldog élet titka?</h3> <ul> <li>Önismeret</li> <li>Igényeink felismerése, elfogadása</li> <li>Igényeinkért való teljes erőből való küzdelem, kreativitás</li> <li>Az elváráshálónak való megfelelés minimalizálása a valóban szükségesre</li> <li>Magunknak és nem másoknak való megfelelés</li> <li>A majd helyett a most előtérbe helyezése</li> <li>A kiiktatható boldogtalanságot okozó dolgok kiiktatása, amivel együtt kell élnünk, azok módszeres elfogadása</li> </ul> <p>Szívesen bővíteném a cikket életből vett példákkal, amit Ti írtok, akár ismerős, barát példája alapján név nélkül. Hátha motivációt jelent egy boldogtalan bátortalannak, akire így jobb jövő várhat.</p>richhttps://eletnegyvenfelett.cafeblog.hu/files/2020/09/jostock-image-12841254-l-2015-150x150.jpg150150